2010 január 2 és végre az első nap amikor nem esik az eső. Így aztán éppen ideje sort keríteni az évkezdő túrára. A Bükk mellett döntöttünk, mert egyrészt régóta nem jártunk arra (legutoljára tavasszal, április 18-án), másrészt a Majláth-kút mellett megjelent egy új geoláda a GC21356, amelyet egy előttem egy évvel végzett, szintén volt Brassais és kolozsvári blogger, Andersen rejtett el decemberben.
A túránk a Monostor negyedi trolivégállomásnál kezdődött, meleg +7C-os borús, párás időben: a piros sávos jelzésen elindulva a Monostori-erdőn keresztül jutottunk a Gálcsere tetejére, majd a Páter-úton haladva mentünk a Sáros-bükki gömbkövekhez. Ezen az útvonalon legutoljára 2008 december elsején jártunk. A sárosbükki gömbköveket elhagyva a piros sávos jelzésről letértünk nyugati irányba és a kéksávos jelzést követtük, hogy elérjük a végcélt, a Majláth-kutat.
A 18 km-es túra GPS-sel rögzített részletei itt tekinthetők meg.
(Mivel az elmúlt két évben a kolozsvári Bükk szinte valamennyi turistajelzéses ösvényét letrekkeltem GPS-szel és berajzoltam az ingyenes – online, PC-s, Garmin-, PDA-, Magellan-GPS-es változatokkal is rendelkező – térképünkre, az Openmaps-re, így az útvonalunk ott is megtekinthető.)
Borzvár a Gálcsere gerincén
Óriás hangyabolyok a Páter-út mentén – az út a nevét Páter Béla (1860-1938) kolozsvári, Bükk-szerető botanikus egyetemi tanárról kapta
Hónélküli, januári Plecska-völgy (háttérben az Árpád-csúcs)
Mohaerdő
Középfakopáncs (Dendrocopus medius)…
… a tavaszias hangulatú tölgyesben
Zúzmók
Csillagmoha
Aranyos rezgőgombák
A Sáros-Bükk suvadásos árkának gömbkövei
Az Erdély földjét felépítő kőzetek sajátos és jellegzetes változatai a miocén földtörténeti korban keletkezett homokkő-konkréciók, a különböző méretű és különféle (gyakran szabályos gömb) alakú ún. gömbkövek.
Legfontosabb előfordulási területeik: a Mezőség, Kolozsvár és környéke (Törökvágás, Házsongárd, Botanikus Kert, Feleki-hegy, Malom-völgy, Plecska-völgy), valamint Segesvár és Nagyszeben vidéke.
A Sárosbükk erdejében, a keletkezési helyükön találhatók a híres feleki gömbkövek. A szakirodalom ezeket feleki konkrécióknak nevezi. Brassai Sámuel (1800–1897), Erdély utolsó polihisztora pedig porondköveknek nevezte. Méretük a dió nagyságtól egészen a másfél méteresig terjedhet. Vannak itt különböző nagyságú szabályos gömbök, de már pusztuló vagy elrepedt példányok is, melyek bizarr formájú alakzatokká préselődtek. Annak ellenére, hogy a gömbköveket a helyi lakosság a legrégibb időktől ismerte, a természetvizsgálók és utazók csak a XIX. század második felében tesznek említést róluk.
Nem Brancusi szobor, hanem feleki gömbkő – az egyik kedvencem
Kazinczy 1816-ban negyedmagával egy négyökrös szekérrel igyekezett Kolozsvárról Tordára. Utazásáról – többek között – a következőket írta gróf Dessewfy Józsefnek: „Míg túl Feleken egy Kolozsvárról elhozott írást olvasgaték, lányom figyelmessé teve, hogy útunk mellett szokatlan formájú kövek teremnek, henger és gömbölyű alakra simítva a természettől. A gyermek emlékeztetése nekem valóban igen kedve vala.” Jókai Mór 1853-ban barátja, Kőváry László történész társaságában utazott Kolozsvárról Bencencre. Az utóbbi településen május 16-án kelt levelében az alábbiakat írta egyik rokonának. “Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyeiben teremnek azok az óriási kőgombócok, miknek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.” Nagy írónk 1856-ban a Vasárnapi Újságban egy (saját rajzával illusztrált) kis cikket is közölt a gömbkövekről: „Kolozsvárt jártomban csodálkozva láttam néhol az utczákat egészen gömbölyű kövekkel kirakva: míg nem felvilágosítottak, hogy e gömbölyű kövek illy módon teremnek a Kolozsvár melletti Felek-hegy oldalában, a mint azokat később meg is tekintettem. Mintha ember kéz hömpölygette volna, oly szabályszerűen gömbölyűek azok, a homok között elvegyülve, némellyik párosával összenőtt, mint egy kettős zsemlye s két embernek dolgot ád elhengergetni.”
Jókai Mór rajza a feleki gömbkövekről (forrás)
“… a földnek özönvizi alakulásakor támadt görgületek” (Jókai Mór)
Gömből nőtt gömb 
A Teknősbéka
A hegyoldalból gurultak ide ezek a gömbkövek
“Midőn az öklömnyi nagyságú gömböktől a fél ölnyi átmérőjűekig a különböző porondköveket látjuk, amelyeket feleki köveknek hívnak, akaratlanul is eszünkbe kell jutni a természet művészetének.” (Brassai Sámuel) – az általam ismert legnagyobb gömbkő mintegy másfélméteres
Hármas kövek
És egyszercsak a bükkfa alatt kinőtt egy új feleki gömbkő…
A végcélnál: a Majláth-kútnál (a geoláda viszont nem lett meg: a megadott koordináták nem is találnak a rejtő leírásával – “50 méterre délre a forrástól”-t ír, de a publikált koordinátái a forrástól ÉNy-ra helyezik a ládát…)
Januári hétpettyes katicabogár a Majláth-kútnál
Egy eddig számomra ismeretlen nagy hangyaboly koordinátáinak a rögzítése – “nyugaton” a hasonló méretű hangyabolyokat törvény védi. A túra során öt új hangyaboly koordinátáit rögzítettem (újra csak a méretarányok szemléltetése miatt szerepelek a fotón).
Apró, mindössze kétcentiméteres mohák fedik…
… a Faembert aki lenéz ránk
A végére hagytam a túrán készített kedvenc fotómat…
Hazafele a sárgasáv jelzéses turistaúton jöttünk. Az ötórásra sikeredett túra során látott fontosabb madárfajok: hollók (Gálcsere és Sáros-Bükk, összesen három darab), nagy fakopáncs, középfakopáncs és a vele szomszédos fákon két füttyögető csúszka, illetve három fakúsz, fenyőrigók, szajkók, sárgafejű királykák, széncinkék, fenyőcinkék, barátcinke.
És a túra negatív benyomásai: sajnos a Rajka (Heléna)-forrást elég rossz állapotban találtuk, a környékén favágás nyomai is látszódtak és a Majláth-kút melletti fedett pihenő továbbra is romokban van (Tóthpál Tamás már 2009 február 7-én jelezte blogbejegyzésében, hogy ismeretlenek elfűrészelték a tartógerendáit…). Mindenfele újabb és újabb illegális erdei építkezések (újgazdagok villái), helyenként pedig rengeteg a szemét.
Felhasznált irodalom:
Ajtay Ferenc: Kolozsvár és környéke geológusszemmel (a gömbkövek kialalkulásáról is ír)
Hála József: Különleges kövek Kolozsvárott, Természet Világa, 140. évf. 6. sz. 2009. június
